Pécsi Kodály Zoltán Gimnázium

Kodályosoknak

Hirdetőtábla

Munkaközösségek

dokumentumok

Névadónk

Kodály Zoltán

(Kecskemét, 1882. december 16. - Budapest, 1967. március 6.)

Zeneszerző, zenetudós, népzenekutató, zenepedagógus, az MTA tagja, Kossuth-díjas (1948, 1952).

Idézetek Kodály Zoltántól:
"Csak boldog gyermekből lehet boldog felnőtt, s csak ezekből lehet boldog ország."
"Aki zenével indul az életbe, bearanyozza minden későbbi tevékenységét, az életnek olyan kincsét kapja ezzel, amely átsegíti sok bajon. A zene tápláló, vigasztaló elixír, és az élet szépségét, s ami benne érték, azt mind meghatványozza."
"Kultúra annyi, mint tanulás; megszerezni, színvonalon tartani nehéz, elveszteni könnyű."
"Visszanézni megtett útra, akár hegyek közt, akár az életben, nem szerettem soha. Mindig csak arra néztem, ami előttem volt."
"Mélyebb zenei műveltség mindig csak ott fejlődött, ahol ének volt az alapja. A hangszer a kevesek, kiváltságosok dolga. Az emberi hang, a mindenkinek hozzáférhető, ingyenes és mégis legszebb hangszer lehet csak általános, sokakra kiterjedő zenekultúra termő talaja."

Zenepedagógiai munkássága:
Kodály Zoltán zenei nevelési koncepciója ma a magyar zenei köznevelés alapját jelenti, jelentős szerepe van a szakoktatásban is. Ezek az alapelvek fokozatosan alakultak ki, fogalmazódtak meg és mentek át a gyakorlatba, azután, hogy a zeneszerző figyelme 1925 táján a zenepedagógia felé fordult.
Elgondolása szerint a jó zenész kellékei négy pontban foglalhatók össze: 1. kiművelt hallás, 2. kiművelt értelem, 3. kiművelt szív, 4. kiművelt kéz. Mind a négynek párhuzamosan kell fejlődnie, állandó egyensúlyban. Mihelyt egyik elmarad vagy előreszalad, baj van. ? Az első két pontra a szolfézs és a vele kapcsolt, összefonódott összhangzattan és formatan tanít. Szükséges kiegészítés: mennél sokoldalúbb gyakorlati zenei tevékenység - kamarazene, karéneklés - nélkül senkiből sem lesz jó zenész.